Közönséghatározó: A zenész

// 2009-12-07

A koncertlátogatók sűrűjéből talán a zenészt a legkönnyebb kiszúrni. A zenész általában más zenészekkel van körbevéve, esetleg más, ún. celebek veszik körül. kezében sör, bor vagy valamilyen alkoholmentes ital található (ez utóbbi persze nem igaz), gyakran dohányzik.

 

A zenész általában odapillant az előzenekarra, természetesen azért, hogy azonnal megállapítsa gyengeségeiket, erre előszeretettel hívja fel a körülötte álló társai figyelmét. Ha a vendégcsapatba érdemileg nem tud belekötni, akkor mindenképpen megjegyzi, hogy nem rossz, de még fiatalok, és különben is szarul néznek ki.

 

A főzenekar koncertjének kezdetekor általában vagy olyan helyen áll, ahol jól látható, (természetesen látványosan feszélyezi, ha nézik) vagy elbújik, ilyenkor gyakran körbenéz, hogy felismerte-e már valaki. A legbiztosabb jele, hogy zenészt látunk a koncerten az, hogy az első két-három számot szorosan karba font kézzel, szemmel láthatóan koncentrálva nézi végig, sőt, esetleg bólogat is. Gyakran szór maga köré félmondatokat, szavakat, amiket rajta kívül senki sem ért, csak úgy tesz.

 

A harmadik szám után hatalmas valószínűséggel kimegy a teremből, és a büfénél felbukkanó  többi zenésszel beszélgetésbe kezd, őket ún. szakmapuszival üdvözli. Egymás szavába vágva állapítják meg a főzenekar hibáit, és egymást dicsérve állapítják meg, mennyivel jobbak voltak ők hasonló helyzetben a bátonyterenyei bocskorfesztiválon nyolc évvel ezelőtt. A koncert végeztével vagy hamar az öltözőben, vagy backstage-ben találják magukat, ahol egymás szavába vágva magasztalják az előbb a büfében lefikkantott produkciót, és különböző prodzsekteket és jópofa ötletek tucatjaival kezdik bombázni a többi zenészt. Ez általában ivászatba és sztorizásba torkollik, majd a zenész hazatámolyog.

Címke: