Oké, ha nem vagy oké – megvannak a Therapy?-nyertesek

// 2019-01-28

Ismét új albummal érkezik az A38-ra az északír Therapy?. Belehallgattunk, sőt többször is meghallgattuk, és nem csak azért, hogy írhassunk róla. Két ingyenjegy vár gazdára!

A legtöbb therapysta a Troublegum című albumra esküszik, de nekem a mai napig a Nurse a kedvencem – bár tény, hogy a Troublegumra tudott igazán kiteljesedni a zenakar. Az eddigi utolsó, amit komplett albumként szerettem, az Infernal Love volt – a következő 8-10 (!) lemezről mindig volt, ami tetszett de egészként valahogy nem működött egyik sem. Egészen a tavalyi Cleave-ig!

Csak annyi kellett, hogy a fiúk ismét Chris Sheldon producerrel dolgozzanak, aki több korai lemez producere is volt (például a Troublegumé is). A köztes időszakban is intelligens szövegeket írt a jó Andy, a riffek is többnyire ültek, de jellemzően mégse sikerültek igazán fülbemászóra a számok. Már kezdtem letenni arról, hogy jön még egy vérbeli Therapy?-album jöjjön, amikor megjelent a Cleave.

Semmi intro, egyből a tömör lecsóba csapnak a srácok a Wreck It Like Beckett-tel, a punkosan zúzos riffek és Andy Cairns torzított hangja megadja az album alaptónusát’ A Kakistocracy hardcore-os, mély basszusai és csavaros dalszövegei az egyik kedvenc Therapy?-opuszomat, a Turnt idézik a vokáljaival (it’s OK not to be OK) – ha választanom kellene kedvenc számot az albumról, emellett tenném le a voksom. A Callow a Troublegum-érát visszhangozza, az angyalos-démonos szövegekkel nem több, mint egy tucat-Therapy?-szám. Az Expelled sokkal inkább nekem való a maga kövér basszusával, feszes, punkos csapatásával. A dalszöveg itt és a Success, Succes Is Survivalban a legironikusabb: mintha egy szociológiaprofesszor részegen borongana az élet nagy dolgain egy belfasti kocsmában.

 

A Save Me From The Ordinary hasonlít a legkevésbé bármire, ami korábbi Therapy?. Kimondottan jó a gitártéma, ezért reménykedem, hogy még sok hasonlót fognak írni a srácok. A Crutch ismét a Troublegum-féle hangzáshoz nyúl vissza, és ezt nagyon jól teszi! A mikrofontorzítás ismerős, de kicsit más, és nincs panasz a feszességre sem. Csakúgy, mint az I Stand Alone esetében, ahol kicsúcsosodik az album szövegeit átszövő depresszió, bemutatva a poklok poklát megjárt frontember belső harcát.

Nagyon kíváncsi leszek a Dumbdown élőverziójára, és nemcsak a már a Babyteeth EP-n is belebegtetett, az Innocent X-et uraló sötét basszusalap miatt, hanem leginkább a refrént megszakító torzított beüvöltésre. Az utolsó számra, a No Sunshine-ra kicsit kifulladni látszik az egész albumon át tartó lendület, kicsit túl van már tolva a depi is.

Itt a teljes album, lehet ismerkedni, ha eddig kimaradt volna:

 

Bőven találni tehát a lemezen kincseket sokadik hallgatásra is. A számok szinte mérnökien megtervezettek, hasonlóan rövidek (mind 3 és 4 perc között van), és szinte végig hozzák a színvonalat. Január 30-án korán érdemes érkezni a hajóra, a bemelegítésért az Uzipov felel. Egyéb fontos infók a Facebook-eseményben.

Játék

Ki volt az előzenekar a Therapy? három évvel ezelőtti A38-as koncertjén? (Segítség akkori ajánlónkban.)

A megfejtéseket január 30-án, szerdán délután 1 óráig vártuk a [email protected] címre, Therapy tárggyal. A helyes megfejtést beküldők közül két nyertest választottunk, akik ingyen mehetnek az esti Therapy?-koncertre, az A38-ra: Eke Rolandot és Csépai Zsoltot. A nyerteseket e-mailben értesítettük, egyben tudattuk velük a buliba bejutás módját.